Mercedes-Benz Intelligent Drive

ESP®

/media/technologies/esp/intro_module/de/image_2.jpg
/media/technologies/esp/intro_module/de/image_1.jpg
Az ESP® felismeri a menetdinamikai szempontból kritikus helyzeteket, pl. egy elkerülő manővert, és a gépjárművezetőt a kerekek egyenként történő fékezésével, valamint a motorteljesítmény befolyásolásával segíti a gépjármű stabilizálásában.

Az elektronikus menetstabilizáló rendszer.

Média

Részletes információk

/media/technologies/esp/additional_information_module/de/image_1.jpg

A képek és filmek gyártása óta a termékek megjelenése változhatott.

Az ESP® elektronikus menetstabilizáló rendszer 1995-ben, az S-osztályban ünnepelte premierjét. Fritz Nallinger Professzor, a Daimler-Benz AG vezető mérnöke és igazgatósági tagja már 1959-ben szabadalmaztatott egy „szabályozó berendezést“, ami a meghajtott kerekek kipörgését a motor, a váltó, vagy a fék beavatkozásával akadályozta volna meg.

 

Ez a jó ötlet azonban sokáig csak elmélet maradt. Ugyanis akkoriban sem a szükséges érzékelők, sem pedig a stabilizáló beavatkozást villámgyorsan elindítani képes vezérlés nem volt adott. Először a mikroelektronika tette lehetővé az előrelépést, amely alkalmasságát a mindennapok során a blokkolásgátlóval (ABS) bizonyította, ami 1978-ban debütált az S-osztályban. Ezzel egyidejűleg az ABS képezte az alapötletet a további rendszerek kifejlesztésében. Erre épülve született meg a kipörgésgátló (ASR, 1981-től sorozatgyártásban), amely a hosszanti erőket az abroncsok és az úttest között nem csak fékezés során, de első ízben gyorsítás során is szabályozta, mind a féket, mind pedig a motor vonóerejét befolyásolva. Ezt később az automatikus önzáró differenciálmű (ASD, 1985), majd az innovatív 4MATIC (1985) állandó összkerékhajtás követte. Ezekben a rendszerekben közös, hogy a kerékkipörgést a modern mikroelektronika és a hidraulika érzékeli illetve korlátozza, hogy az autó úgynevezett hosszirányú dinamikáját javítsa.

 

A Mercedes-Benz mérnökei nem elégedtek meg ennyivel. Következő céljuk az volt, hogy a menetbiztonságot minden helyzetben javítsák – tehát kanyarokban is, kikerülési manőverek során, vagy egyéb olyan keresztdinamikai gépjármű mozgásnál, ami fokozott kicsúszásveszélyt eredményezhet. Ezért egy újabb ambiciózus fejlesztési projekt indult: „Keresztirányú csúszás-szabályozás“ munkacím alatt a mérnökök olyan technikai lehetőségeket kerestek, amelyek egy személygépjármű sodródását képesek meggátolni, célzott beavatkozásokkal a futóművet, a motort és a váltót tekintve. Széleskörű számítógépes szimulációk és előzetes vizsgálatok kezdődtek 1987-ben, az első ilyen rendszerrel felszerelt kísérleti tesztautóval, a következő években pedig kilométerek ezrein át folytak a kísérletek. Ezzel egyidejűleg a berlini vezetési szimulátorban a találmány bebizonyította alkalmasságát: a Mercedes-Benz mérnökei 80 gépjárművezetőt küldtek ki 100 km/h-s sebességgel egy virtuális országútra, ahol négy kanyarban alattomos tükörjég volt, hirtelen több mint 70 százalékkal rosszabb tapadást eredményezve. A teszteredmény: ESP® nélkül a tesztvezetők 78 %-ának esélye sem volt az autó biztonságos úton tartásában, és a megcsúszás után akár 3 sodródásos balesetet szenvedtek el. Az aktív menetbiztonsági rendszer segítségével a tesztvezetéseket kisodródás és baleset nélkül abszolválták a tesztalanyok. Ettől kezdve döntöttek úgy a fejlesztők, hogy az ESP® rendszert a gyakorlatban is kipróbálják. A szériaváltozat fejlesztése 1992-ben kezdődött. Több mint 40 Mercedes-Benz és Bosch mérnök dolgozott együtt a jövőbemutató projekten, ami végül 1995-ben került szériagyártásba.

 

1

Elérhetőség az osztályokban

Kapcsolódó témák